Egy csendes kis faluban élt egy idős kertész, akit mindenki csak Bálint bácsinak hívott. Nem volt különösebben gazdag, és a háza sem volt szép – a vakolat itt-ott lehullott, a kapu nyikorgott, és a kert sem volt szabályosan rendezett. Az emberek gyakran elmentek mellette anélkül, hogy észrevették volna.