Károly bácsi 83 éves volt, és egyedül lakott a kis présházban a domboldalon. A háza mögött régi szőlőlugas állt, amit még az édesapjával ültetett gyerekkorában. Az évek során a vesszők már vadul tekeredtek a lugasra, a pad is rozoga volt alatta, de ő minden nap kiült oda, kezében rózsafüzérrel vagy csak egy bögre teával.

Anna egész életében mélyen hívő asszony volt. Özvegyen élt egy kis faluban, és bár gyermekei már régen elköltöztek, soha nem érezte magát igazán egyedül. Minden reggel imádkozott, minden este hálát adott, és minden vasárnap ott ült a templom harmadik padjában. De most, 72 évesen, először érezte, hogy a hite meginog.