-
A jel
Áron régóta küszködött a hitével. Gyermekkorában minden vasárnap ott ült a templomban, édesanyja szorosan fogta a kezét, és együtt imádkoztak. De mióta felnőtt, mintha egyre távolabb került volna Istentől. A világ zaja elnyomta a régi imák hangját, és a szívében üresnek érezte magát.
-
A kenyér és a szív
Márta néni a falu szélén élt egy apró, nádtetős házban. Özvegy volt, és bár öreg napjaira egyedül maradt, soha nem panaszkodott. Az emberek tudták róla, hogy mindig mosolyog, és akármilyen keveset is birtokolt, abból is szívesen adott másoknak.
-
A túlpart fényei
Márta asszony egyedül ült a verandán, kezében egy régi, megsárgult fényképet szorongatva. A képen a férje, Péter mosolygott rá, épp úgy, ahogyan minden reggel tette, mielőtt elment dolgozni. De most már nem volt több reggel, nem volt több mosoly – csak a csend maradt.
-
A három lámpás
Egy messzi kis faluban élt egy öreg mester, akit mindenki bölcsességéről ismert. Sokan jártak hozzá tanácsért, de egyszer három fiatal vándor együtt kereste fel őt.
-
Az elveszett juh
Áron, a fiatal pásztor, minden nap kivitte a nyáját a dombokra. Ismerte mind a száz juhát, nevükön szólította őket, és figyelte, hogy egyik se maradjon el. Szerette ezt a munkát, de tudta, hogy a juhok gyakran engedetlenek. Volt egy különösen makacs bárány, akit Fehérnek nevezett el. Mindig elkóborolt, mindig a saját útját járta.
