-
A menny kapujában
Néha nem a hibáink fájnak a legjobban, hanem azok a lehetőségek, amelyek mellett elsétáltunk. Az utak, amelyeken elindulhattunk volna, mégsem tettük. Az álmok, amelyeket a „majd egyszer” szavakkal gyilkoltunk meg.
Nem minden változtatható meg az életben. De ami igen, azért felelősek vagyunk. És nem az a kérdés, hogy félünk-e. Hanem az, hogy a félelem ellenére megtesszük-e azt a bizonyos első lépést.
-
Nem a külső, hanem a szíved
Egy csendes kis faluban élt egy idős kertész, akit mindenki csak Bálint bácsinak hívott. Nem volt különösebben gazdag, és a háza sem volt szép – a vakolat itt-ott lehullott, a kapu nyikorgott, és a kert sem volt szabályosan rendezett. Az emberek gyakran elmentek mellette anélkül, hogy észrevették volna.
-
Ítélkezni vagy szeretni
Az ember nem olyan hatalmas, hogy mások fölött ítélkezzen. Véleményünk lehet, de abban a pillanatban, amikor valakit elítélünk, önmagunkra mondunk ítéletet. Ha bántunk valakit, végső soron magunkat sebezzük meg. A bántás nyila visszatér a kézbe, amely kilőtte – így működik a világ rendje.
-
Mindenekelőtt: ne hazudj önmagadnak
Az az ember, aki hazudik magának, és el is hiszi a saját hazugságát, egy idő után már képtelen felismerni az igazságot – sem önmagában, sem maga körül. És így elveszíti a tiszteletet önmaga és mások iránt.
Ezeket is érdemes megnézni
A különbözőség csodája és öröme
A fehér liliom
Nem a külső, hanem a szíved
-
Miért éppen Requiem?
Wolfgang Amadeus Mozart utolsó, halála előtt írt műve a Requiem in D minor (KV 626) – egy zenetörténeti legenda, amelyet titok, fájdalom és isteni inspiráció leng körül.
