Kiemelt
-
Nem a külső, hanem a szíved
Egy csendes kis faluban élt egy idős kertész, akit mindenki csak Bálint bácsinak hívott. Nem volt különösebben gazdag, és a háza sem volt szép – a vakolat itt-ott lehullott, a kapu nyikorgott, és a kert sem volt szabályosan rendezett. Az emberek gyakran elmentek mellette anélkül, hogy észrevették volna.
-
A szőlőlugas alatt
Károly bácsi 83 éves volt, és egyedül lakott a kis présházban a domboldalon. A háza mögött régi szőlőlugas állt, amit még az édesapjával ültetett gyerekkorában. Az évek során a vesszők már vadul tekeredtek a lugasra, a pad is rozoga volt alatta, de ő minden nap kiült oda, kezében rózsafüzérrel vagy csak egy bögre teával.
-
A fehér liliom
Anna egész életében mélyen hívő asszony volt. Özvegyen élt egy kis faluban, és bár gyermekei már régen elköltöztek, soha nem érezte magát igazán egyedül. Minden reggel imádkozott, minden este hálát adott, és minden vasárnap ott ült a templom harmadik padjában. De most, 72 évesen, először érezte, hogy a hite meginog.
-
A jel
Áron régóta küszködött a hitével. Gyermekkorában minden vasárnap ott ült a templomban, édesanyja szorosan fogta a kezét, és együtt imádkoztak. De mióta felnőtt, mintha egyre távolabb került volna Istentől. A világ zaja elnyomta a régi imák hangját, és a szívében üresnek érezte magát.
-
A kenyér és a szív
Márta néni a falu szélén élt egy apró, nádtetős házban. Özvegy volt, és bár öreg napjaira egyedül maradt, soha nem panaszkodott. Az emberek tudták róla, hogy mindig mosolyog, és akármilyen keveset is birtokolt, abból is szívesen adott másoknak.










