-
A menny kapujában
Néha nem a hibáink fájnak a legjobban, hanem azok a lehetőségek, amelyek mellett elsétáltunk. Az utak, amelyeken elindulhattunk volna, mégsem tettük. Az álmok, amelyeket a „majd egyszer” szavakkal gyilkoltunk meg.
Nem minden változtatható meg az életben. De ami igen, azért felelősek vagyunk. És nem az a kérdés, hogy félünk-e. Hanem az, hogy a félelem ellenére megtesszük-e azt a bizonyos első lépést.
-
Nem a külső, hanem a szíved
Egy csendes kis faluban élt egy idős kertész, akit mindenki csak Bálint bácsinak hívott. Nem volt különösebben gazdag, és a háza sem volt szép – a vakolat itt-ott lehullott, a kapu nyikorgott, és a kert sem volt szabályosan rendezett. Az emberek gyakran elmentek mellette anélkül, hogy észrevették volna.
-
A tanító tanítása
Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.








