A szenvedés útja sokkal biztosabb és gyümölcsözőbb, mint az örömnek és a tevékenységnek útja. Először azért, mert a szenvedésben a lélek isteni erőt kap, a tevékenységben és az örömben pedig saját gyengeségeivel és tökéletlenségeivel dolgozik. Másodszor azért, mert a szenvedésben az ember jobban gyakorolja az erényeket, a lélek jobban megtisztul és több bölcsességre és óvattosságra tesz szert.