Mindenekelőtt: ne hazudj önmagadnak

Az az ember, aki hazudik magának, és el is hiszi a saját hazugságát, egy idő után már képtelen felismerni az igazságot – sem önmagában, sem maga körül. És így elveszíti a tiszteletet önmaga és mások iránt.

Ha pedig senkit sem tisztel, szeretni sem képes többé; és mivel nincs benne szeretet, szenvedélyeknek és durva élvezeteknek adja át magát, csak hogy elfoglalja és szórakoztassa magát. Bűneiben pedig végül teljes állatiasságig süllyed. És mindez abból fakad, hogy szüntelenül hazudik másoknak és saját magának.

Az ember, aki hazudik magának, gyakran az első, aki megsértődik. Hiszen néha milyen jó érzés megsértődni, nem igaz? Pedig jól tudja, hogy senki sem bántotta meg, hogy maga találta ki a sérelmet, és pusztán a hatás kedvéért szőtte a hazugságot; tudja, hogy eltúlozta, hogy egyetlen szót ragadott ki, és borsónyiból hegyet csinált. Mindezt tudja – mégis ő az első, aki megsértődik. Szereti ezt az érzést, örömét leli benne, és így jut el végül a valódi ellenségeskedésig…

Fjodor Dosztojevszkij