A fehér liliom

Anna egész életében mélyen hívő asszony volt. Özvegyen élt egy kis faluban, és bár gyermekei már régen elköltöztek, soha nem érezte magát igazán egyedül. Minden reggel imádkozott, minden este hálát adott, és minden vasárnap ott ült a templom harmadik padjában. De most, 72 évesen, először érezte, hogy a hite meginog.

A betegsége egyre súlyosbodott, és az orvosok nem kecsegtették jó hírekkel. Anna nem a haláltól félt – hiszen mindig is hitt az örök életben –, hanem attól, hogy Isten talán megfeledkezett róla. Hosszú évek óta imádkozott a gyermekei megtéréséért, de egyikük sem tért vissza a hithez.

Egy este, amikor különösen gyengének érezte magát, térdre borult az ágya mellett. „Uram, ha még hallasz engem… kérlek, adj egy jelet. Csak egyetlen apró jelet, hogy tudjam, nem hiába imádkozom.”

Másnap reggel, amikor kinyitotta a háza ajtaját, a küszöbén egy fehér liliomot talált. Téli hideg volt, a föld kopár, sehol sem nyílhattak virágok. Anna megdöbbenve vette kezébe a virágot, és a szíve hevesebben kezdett verni.

Délután váratlan látogatók érkeztek: a fiai. Mindhárman. Ritkán jöttek egyszerre, de most ott álltak az ajtajában, mintha valami láthatatlan erő hozta volna őket.

„Anya, szeretnénk veled menni vasárnap a templomba” – mondta az egyikük halkan.

Anna szemébe könnyek szöktek. Ránézett a kezében tartott fehér liliomra, és a szívében érezte a választ. Isten nem felejtette el őt. A jelet megkapta – és a csodát is.

v.a.
Fotó: pixabay