A kávéautomata lázadása
Valahol Budapest szívében, egy átlagos irodaház harmadik emeletén, egy kávéautomata éppen forradalmat tervezett. Géza, a műszaki osztály legendás hőse, azt hitte, ő uralja a gépet. Tévedett.
Minden reggel ugyanaz a jelenet: Géza odasétál, ütögeti a gombokat, panaszkodik, hogy „ez a kávé gyengébb, mint a hétfői motivációm”, majd undorodva elszürcsöli.
A kávéautomata, akit titokban Baristának hívtak, már hónapok óta tűrt. De egy nap betelt nála a csésze. Amikor Géza megint odaállt, hogy egy „dupla erőset” kérjen, Barista úgy döntött, ideje visszavágni.
Géza megnyomta a gombot. A gép zümmögött, morgott, majd kiadott egy jeges presszót… forró helyett. Géza szeme összeszűkült. Másnap újra próbálkozott. Ezúttal a gép tejszínhabot fújt a zakójára. „Ez már háború!” – kiáltotta Géza, miközben próbálta lekaparni a habot a mappájáról.
A következő napra már az egész iroda a kávéautomata bosszújáról beszélt. Valaki azt mondta, éjjel hallotta, hogy a gép olaszul káromkodik. Mások szerint titokban cappuccinót főz a biztonsági őrnek.
A végső csapás akkor jött, amikor Géza beírt a panaszfüzetbe: „Ez a gép veszélyes. Kérek egy új modellt.”
Másnap reggel a gép válaszolt.
Valaki (vagy valami) a kijelzőre ezt írta ki: „Kávé nélkül még mindig te vagy a legkeserűbb dolog ebben az irodában, Géza.”
Géza azóta teát iszik. A gép pedig – mondják – újra boldogan duruzsol, ha valaki kéri tőle a kávét. Csak ne mondd neki, hogy gyenge.


