Mária Krisztusra szegezett tekintettel élt, és megjegyezte minden szavát: „Emlékezetébe véste mindezt, és szívében gyakran elgondolkodott rajtuk” (Lk 2,19; vö. 2,51). Jézussal kapcsolatos emlékei, amelyek a lelkébe vésődtek, mindenhova elkísérték, és életének minden helyzetében föl tudta azokat idézni. Bizonyos értelemben ezekből az emlékekből, állt össze a „rózsafüzér” (…) Amikor a keresztény közösség a rózsafüzért imádkozza, harmóniába kerül Mária emlékezésével és tekintetével.