Minden emberi lény visszavágyik Istenhez. „Lelkem szomjazik Istenre.” (Zsolt 42,3) A keresztények tovább mennek: ők nemcsak vágyakoznak Isten után, hanem ott van közöttük állandó jelenlétének kincse is. Számunkra nemcsak ez adatik meg, hanem részesülhetünk abban az örömben is, hogy közelebb kerülhetünk Hozzá, amikor a szentáldozáskor magunkhoz vesszük Őt.