Mondj igent az örömre!

Világunkat óriási, mély szomorúság üli meg. Egy nagy sivatagban élünk. A sivatagban semmi nem növekszik vagy fejlődik, teljesen örömtelen hely.

Az emberek fáradtak és kedvetlenek. Szenvednek az élettől. Sokan kínlódnak a tétlenségtől vagy attól, hogy képtelenek egymással békében élni.

Drága barátom, nem ismerlek téged, ám azt gondolom, hogy alapjában véve jó ember vagy. Szinte hallom a kérdésedet: „na de én ehhez kicsi pont vagyok, ugyan mit tehetnék?” Szeretném a lelkedre kötni, hogy sokat, nagyon sokat tehetünk!

Igaz ugyan, hogy a hatalmas sivatagban csupán aprócska oázisok lehetünk – de ott új élet fakadhat, s a víz közelében növekedni, virágozni tud minden növény.

Ne zavarjon, hogy mások állandóan sopánkodnak vagy borúsan látják a világot – te csak légy optimista, és mondj igent az életre!

A sivatagban virágokat ültethetünk, éjszaka gyönyörködhetünk a felragyogó csillagokban, és mindig újra megkérdezhetjük: „Vajon mit tehetünk másként?…” Új forrásokat kell találnunk: fel kell fedeznünk az elfelejtett szeretet mérhetetlen, ősi erejét!

Ahol víz van, oázis jöhet létre. Hadd lehessünk kicsiny vízhordók ebben a nagy sivatagban! Egy csepp víz rőt ad a virágnak, hogy merjen újrakezdeni, és mindennap tudjon örülni az életnek.

Csak a víz tudja a sivatagot virágzó oázissá változtatni.

A víz: élet.

A szeretet: élő víz.

Phil Bosmans atya: Mondj igent az örömre című könyvének előszavából