Tamás atya egy kis falusi plébánián szolgált már több mint harminc éve. Ismerte az emberek gondjait, örömeit, és igyekezett mindenkihez szeretettel fordulni. De az utóbbi időben egyre inkább úgy érezte, hogy hiába fáradozik, az emberek elfordulnak Istentől. A templom padsorai vasárnapról vasárnapra üresebbek lettek, és a gyóntatószékben is egyre ritkábban ültek le mellette bűnbánó hívek.