A férfi, aki sosem tanulta meg használni a Zoomot

Tibor 43 éves volt, középvezető egy multicégnél, és büszkén vallotta, hogy „ő még papírtérképpel is eltalál bárhová.” Az egyetlen dolog, amit jobban utált az avokádónál, az a videókonferencia volt.

Aztán jött a pandémia, és vele együtt a Zoom.

Első nap: Tibor belépett a megbeszélésre, de csak a homloka látszott a kamerán. A kollégák fél órán át próbálták elmagyarázni, hogy „Tibor, kicsit lejjebb… nem, most csak a mennyezet… várj, most meg egy szobanövény.”

Második nap: nem tudta kikapcsolni a macskás filtert. Végig úgy tárgyalt a beszállítóval, hogy cuki fülei voltak és bajusza. A beszállító végül 15% kedvezményt adott, mert „ilyen cuki cicának nem tud nemet mondani.”

Harmadik nap: Tibor próbált „profi” lenni. Felvette az öltönyt, nyakkendőt, haját belőtte… de elfelejtett nadrágot venni. A baj ott kezdődött, amikor a postás csengetett, és Tibor felállt a gép elől. A pénzügyesek azóta minden Zoom-hívás elején leellenőrzik: „Tibor, ugye most teljes öltözetben vagy?”

Végül a HR küldött neki egy külön tréninget, „Zoom a Z generáció nélkül” címmel. Ott megtanulta, hogy a mikrofont néha ki is lehet kapcsolni. A cégvezető azóta sem felejtette el, amikor Tibor egy kávéfőzőt szidott hangosan, miközben a vezetőségi értekezlet ment… élőben.

Ma már Tibor rutinos Zoom-felhasználó. Még saját hátteret is beállított: egy tengerpartot. Igaz, néha elfelejti, hogy nem illik strandpapucsban vitatkozni a könyveléssel.