Márta asszony egyedül ült a verandán, kezében egy régi, megsárgult fényképet szorongatva. A képen a férje, Péter mosolygott rá, épp úgy, ahogyan minden reggel tette, mielőtt elment dolgozni. De most már nem volt több reggel, nem volt több mosoly – csak a csend maradt.

Egy messzi kis faluban élt egy öreg mester, akit mindenki bölcsességéről ismert. Sokan jártak hozzá tanácsért, de egyszer három fiatal vándor együtt kereste fel őt.

Áron, a fiatal pásztor, minden nap kivitte a nyáját a dombokra. Ismerte mind a száz juhát, nevükön szólította őket, és figyelte, hogy egyik se maradjon el. Szerette ezt a munkát, de tudta, hogy a juhok gyakran engedetlenek. Volt egy különösen makacs bárány, akit Fehérnek nevezett el. Mindig elkóborolt, mindig a saját útját járta.